étel a samponban

A modern biotechnológia a fürdőszobában

Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy mit keres a szőlőcukor a samponban. Erre szerencsére nagyon egyszerű a válasz, ami nem más mint a kíméletesség miatt. Jenen korunkat meghatározza a gyorsaság és az intenzív teljesítés. Ez a kettős nagyon igénybe veszi a szervezetünket, amelynek eredménye lehet az is, hogy nem tolerálja az álalános tisztítószereket, amelyek a samponunkban, szappanunkban vagy tusfürdőnkben van. Éppen ezért fontos, hogy olyan tisztálkodószerekkel érintkezzen a bőrünk, amelyek nem irritálják azt és gyengéd tisztítást biztosítanak. Ezért jöttek létra a cukortenzidek vagy más néven Alkyl poliglukozidok. Ezek az anyagok nagyon jó alternatívái az általános kén (szulfát) tartalmú tenzideknek. Bár ezek az anyagok messze nem biztosítanak olyan jó tisztító erőt, mint kénes társai, így is elérhető velük a kívánt intenzitás. A legismertebb ilyen anyagok a Caprylyl/Capry glucoside, a Decyl-, és a Lauryl Glucoside. Ezek a tenzidek egy zsírsav és egy szőlőcukormolekula kapcsolatából jönnek létre. Ebből gondolhatnánk, hogy ehetőek, de ezt egyáltalán nem javasolt kipróbálni, mivel kémhatásuk bázikus, azaz lúgos. Önmagukban súlyos marás és égési sérüléseket okoznak. Ezzel ellentétben a tisztálkodószerekben semlegesített formában találhatók meg, amelyek így nagyon kíméletes tisztítást végeznek és nem utolsó sorban hidratálják a bőrünket.